Vöröss LajosXIX. századi költő |
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik; -
Talám Máriám is mostan halálozik.
Néktek is Barátim egy jó egészséget
Akarok mondani; mert azon hivséget,
Meljel mindnyájatok hozzám viseltettek...
Nosza hát induljunk, - hajtsál kotsis hamar,
Bár essen zuzmara, zápor vagy zivatar;
Nem tartóztat engem semmiféle hátra...
Készen vagy már kotsis - oh de ti tselédek!
Kiket mint hű gazda iparodva véddek,
Szorgossak legyetek minden dolgotokban...
Jer már egyszer hozzám
Karjaim közzé,
Nem oly komorhoz ám
Ki le öltözé
Az igazi szivnek
Édes lántzait,
Ki egy nyájas hivnek
Rablá napjait.
Fogj - be kotsis, útam most kell siettetnem;
Aztat hogy lehessen életben érhetnem,
Kiért világ minden hivságit megvetek,
Ha szolgalatjára hívemnek lehetek...
Lankad a' heves nyár rekkenő melege,
Hivesebbre oszlik menydörgő fellege,
Mint ha el érkeznék más Tavasz kezdete,
Mely minden félének ujjitó élete:
Lágy harmatik heljett mindenüt dér látsik,
És naptámadatkor szemeinkel játzik...
Jöttem hozzád kedves társ bútsumat venni
Mert hü gerjedelmem üz tőled elmenni;
Máriámat mentni megyek a' haláltól,
Őnéki köszönöm, hogy hivsége által
Élem e' kesergő megunt életemet,
Annak egy szava is enyhitti nyögtemet.
Borzad most a' kemény Télnek hideg volta.
Láttatik mindennek egészen megholta,
Mormol, és zugg a' szél keménységeivel,
Fagylaltató mód jár jó fergetegivel;
A' kies génylő nap, elveszté erejét,
Havas fellegekbe öltözteté fejét,
Nem zengedez a' sik mezző a' nyáj szóval,
Hanem sípol a' szél mérge hideg hóval.
Istenem! Istenem! Oh Egek! mit tegyek?
Sírjak e'? Nyökjeké? haljak e'? vagy legyek.
Utólján most hallám szavát kedvesemnek,
Ki egyedül vala reménnye éltemnek.
Köszöntő versek egy Barátom’ Névnapjára
Ha bár kemény tsattogással
Hulnak az ég kövei,
Bár zúgjanak mormolással
A' Foljóknak vizei
Bár az édes
És negédes
Kristály patak' tsergése
Tsergedezzen...