Vöröss Lajos

XIX. századi költő

Szerző figyelése

Bútsúzás a' többitől

Néktek is Barátim egy jó egészséget
Akarok mondani; mert azon hivséget,
Meljel mindnyájatok hozzám viseltettek...

Tovább...

Hazamenetel

Készen vagy már kotsis - oh de ti tselédek!
Kiket mint hű gazda iparodva véddek,
Szorgossak legyetek minden dolgotokban...

Tovább...

Bútsúvétel

Jöttem hozzád kedves társ bútsumat venni
Mert hü gerjedelmem üz tőled elmenni;
Máriámat mentni megyek a' haláltól,
Őnéki köszönöm, hogy hivsége által
Élem e' kesergő megunt életemet,
Annak egy szava is enyhitti nyögtemet.

Tovább...

Útam Máriámhoz

Fogj - be kotsis, útam most kell siettetnem;
Aztat hogy lehessen életben érhetnem,
Kiért világ minden hivságit megvetek,
Ha szolgalatjára hívemnek lehetek...

Tovább...

Máriám holt teste felett

Istenem! Istenem! Oh Egek! mit tegyek?
Sírjak e'? Nyökjeké? haljak e'? vagy legyek.
Utólján most hallám szavát kedvesemnek,
Ki egyedül vala reménnye éltemnek.

Tovább...

Városba érés

Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik; -
Talám Máriám is mostan halálozik.

Tovább...

Köszöntő versek egy Barátom’ Névnapjára

Ha bár kemény tsattogással
Hulnak az ég kövei,
Bár zúgjanak mormolással
A' Foljóknak vizei
Bár az édes
És negédes
Kristály patak' tsergése
Tsergedezzen...

Tovább...

Az Ősz

Lankad a' heves nyár rekkenő melege,
Hivesebbre oszlik menydörgő fellege,
Mint ha el érkeznék más Tavasz kezdete,
Mely minden félének ujjitó élete:
Lágy harmatik heljett mindenüt dér látsik,
És naptámadatkor szemeinkel játzik...

Tovább...

Pásztori gond

Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom mindég.

Tovább...

Megtaláltnak meghívása

Jer már egyszer hozzám
Karjaim közzé,
Nem oly komorhoz ám
Ki le öltözé
Az igazi szivnek
Édes lántzait,
Ki egy nyájas hivnek
Rablá napjait.

Tovább...

Elindulás

Nosza hát induljunk, - hajtsál kotsis hamar,
Bár essen zuzmara, zápor vagy zivatar;
Nem tartóztat engem semmiféle hátra...

Tovább...

Az Estve

A sik mezző térje már mélj tsendességben
Kezd merülni mint egy esti édességben.
Az egész Természet halgatván hatalmas
Jó nyugodalmában mint egy diadalmas,
A' bő tejü Tehén bőgve haza mégyen,
Hogy hiv Gazdájának elég hasznot tégyen.

Tovább...

A Tél

Borzad most a' kemény Télnek hideg volta.
Láttatik mindennek egészen megholta,
Mormol, és zugg a' szél keménységeivel,
Fagylaltató mód jár jó fergetegivel;
A' kies génylő nap, elveszté erejét,
Havas fellegekbe öltözteté fejét,
Nem zengedez a' sik mezző a' nyáj szóval,
Hanem sípol a' szél mérge hideg hóval.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ