Verseghy Ferenc

Verseghy Ferenc

költő és nyelvész
1757. április 3. (Szolnok) — 1822. december 15. (Buda)

Szerző figyelése

Panasz

Ah! el-hagyott! oda minden reményem
Külső szivnek el-adta szerelmét,
nem néz reám, nem halgat, ha beszillem
szivemnek keservét.

Tovább...

A' Házasság' Istene

Láttya Hímen a' vak Ámort
szerteszéllyel tébolyogni
a' bozótos réteken.

Tovább...

Laurához

Hogyha személyedtűl, szép Laurám! mostoha sorsunk
engemet eggy üdeig messze ragadni talál,
's más valamelly Szépség érzékeny lángjai által
szívemet eggy múló gerjedelemre veszi;
meg ne itélly. Mikor alkony utánn szemléli az útas...

Tovább...

Laurához

Töltsük Laura! kedveinket;
múlnak napjaink.
Holnap tán már esteinket
fűzik sorsaink.

Tovább...

Pamína

Tünnyetek ti bús szívemnek
áltató reménnyei!

Tovább...

Az álomban vett Tsók

Aludtam; 's álmodozni kezdék
már prósaszóval, már dalokban:
Kloét festék le álmaim.

Tovább...

Az egyenetlen Hartz

Mit hartzolsz, jó Leányka! hasztalan?
Minek halasztod győzedelmemet,
ha nyertes nem lehetsz?

Tovább...

A' Tél

Nézd a' hegyeknek puszta girinczeinn
mint fénylik a' hó! Görnyed az ősz liget
a' súly alatt, 's a' röst folyónak
zajjai partyaihoz hegednek.

Tovább...

Klári

Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát tsókolni,
meg-tsalt, ugy mond, a' Néném
kába volnék, ha hinném
hogy a' férfi tsók tilalmas.

Tovább...

A' Szabadság

Legnagyobb kints a' szabadság!
Vérrel szerzik azt a' nemzetek;
én is benned, szép szabadság!
véghetetlen kintset tisztelek.

Tovább...

Rozílishoz

Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz engemet:
hogy tenéked, mint barátod,
felszentellyem szívemet?

Tovább...

Thirzis' üzenettye

Ott szendereg, ledűlve egy halomra,
's mosolygva nézget a' virágos ágyra,
szívemnek Asszonya!

Tovább...

Az igaz Bölcs

Nézd a' búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
még üres; és ha megért, földre konyíttya fejét.

Tovább...

A haldokló leány

Mióta megnyílt lyány-eszem,
Sok legényen járt szemem,
S víg maradtam.
Észrevévén vágyokat,
Fellobtattam lángjokat,
S elszaladtam.

Tovább...