Vargha Gyula

költő, műfordító, statisztikus, a jog- és államtudományok doktora
1853. november 4. (Káva) — 1929. május 2. (Budapest)

Rég elhagyám az enyhe révet,
Hátam megett már évre évek
Úgy torlanak, mint tengerár,
S új rév, koporsóm csendje vár.

Ülök szomorún a vonatban,
S egy daltöredék kísér szakadatlan,
Tört hangja egy bús, panaszos dalnak:
Kevés a vetés, sok a parlag.

Hogy gyászruhát ölts, nem kivánom,
Ma gyászruhára nem telik;
De jól vigyázz, a sors ne kérje számon
Üres szived ledér örömeit.

Ősz az idő már, a levél
Piros a meggyfán, mint a vér.

A harcos őrt áll fagyos éjszakán,
Az újév napja: végső napja tán.

Legszebb a táj így aratás felé,
Hőség, aszály ha el nem perzselé;
Az élet teljét csillogtatja már
Teljes pompában a királyi nyár.