Vajda János

Vajda János versei a halálról

magyar költő és hírlapíró
1827. május 7. (Pest) — 1897. január 17. (Budapest)

Szerző figyelése

A gyilkos

Fúj, nyargal a szél hegyen-völgyön át.
A bérci tölgy veszt köntöst, koronát.
Sikolt az ablak, bömböl a völgy.
Megölte benne valaki magát.
- Mért nem kacsintasz, illegsz, oh hölgy?
Az árok búg, a barlang csuklik.
Hess áruló, gonosz kuvik.

Tovább...

Tömlöctartó lehetett...

Tömlöctartó lehetett az,
A ki a sírt föltalálta;
Vak sötétség kedvelője,
Szolgalélek, vakandpára...

Tovább...

A virrasztók

Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.

Tovább...

Emléksorok

Elmulni ily pillangó lét után!
Eltünni és nem tudni, hogy hova?

Tovább...