Ungvárnémeti Tóth Lászlómagyar költő |
Páriz Pápait én úgy nézem, mint egy ereklyét!
Égessük meg hát, monda szavamra Begyes.
Úgy omol a bú, s gond dalodra a Léthe vizébe,
Mint az eget metsző szikla vak árja rohan...
Egy fényt, egy súgárt, s egy képet fest az Igazság:
Mégis ezerképpen tűnik előnkbe nekünk.
Ízt tudomány nélkül ritkán lelhetni magában,
Íz nélkül tudományt bírhat az elme gyakran.
Önts az agyagra savanyt, kirepűl a szénszesz az égbe,
S más újabb testté változik a kis agyag.
Berki szeret tánczolni; pedig minden ki kaczagja,
Hogy roszszúl tánczol, 's nem tud ugrálni szegény.
Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a' finom gyümölcs után,
De majd, hogy el nem érte a szép fürtöket...
Szükség szerez, szükség csinál,
Szükség tanít barátokat,
'S szükség szerént kell a' barát,
Asztal barát, és pénz - barát;
Születetés-barát, 'és fény - barát...
Köz a' baráti név; de ritka a barát.
Midőn ama' nagy Socratesz, (kinek dicső,
'S örök nevéért meg halálát is örömest
Ki állanám) egy kis házat csináltatott...
Egy Csirke, a' mint a' szemét-dombon kapart
Eledelt keresvén; vatami szép gyöngyét talált:
Áh, monda, olly böcsös jósság! hogyan heversz
Illy csintalan helyen? Oh ha szép gyöngy! tégedet...
Téged üdvözlek, kegyes Isten Asszony,
Hébe, Hérának szeretett leányát,
S majd Heraklesz tetteiért Olümpban
Égi jutalmúl
Nyerte mátkáját. Te vagy, aki által
Boldogok lőnek magok a hatalmasb
Istenek. Nektárod adott virágzó
Éltet azoknak...
Siket, 's vak a' Szerencse,
Nem hallja a' Könyörgést;
'S nem látja a' Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan