 | Tóth Kálmán versei a kedvesemnekköltő, dráma- és újságíró és politikus |
Nem egy hideg oltár előtt,
Hová annyit vitt az érdek,
Hiúság és önámitás -
Nem ott esküszöm én néked.
A folyót is áldom,
Áldom azt a helyet,
A hol legelőször
Találkoztam veled,
Áldom a kis folyót.
Maradjon örökre
A homlokod ilyen,
Ilyen tiszta, sima,
Mint az ég tavaszkor,
S a gondok felhője
Szálljon az enyimre,
Az én homlokomra.
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél álomnak,
E szót, mely már ajkadon van,
Nekem soha ki ne mondjad.