Tompa Mihály

Tompa Mihály

a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész
1817. szeptember 28. (Rimaszombat) — 1868. július 30. (Hanva)

Szerző figyelése

Ne hivj...

Ne hivj engem ki a mezőre,
Ha elveszett virága, zöldje!

Tovább...

Alkonyatkor

Gyengűl a fény, amely nyugatot ellepi,
Ködben boronganak a távol képei;
A zaj lecsendesűl, mely szerte hallatott,
Hűs estve váltja fel a hosszu, hév napot.

Tovább...

Elmondhatnám...

Elmondhatnám éltemet, sok
Nehéz ostromával;
Ki pártolt el? kit temettem?

Tovább...

Siremlék

Pihenj, fiam! nem áll ugyan
Kevély márvány álmad felett;
De bús anyád, fájdalmival,
Sirodnak élő szobra lett.

Tovább...

A virasztó

A lányka, kis kezére
Hajtván le bús fejét:
Homályos mécsvilágnál,
Virasztá éjjelét.

Tovább...

Pataknál

Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád miért siet
A kedvesem?

Tovább...

Ne hagyj még itt...

Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta nyári éjjel,
Érző lelked' bűbájában
Hajtsa hozzám, tartsa nálam!

Tovább...

A tavaszhoz

Jövel, jövel lágy szellők szárnyán,
Kékelő ég arany sugárán
Te várt, mosolygó hatalom!

Tovább...

Tavaszdal

Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet...

Tovább...

Hernyó voltál...

Hernyó voltál, pille lettél,
Idres, bodros, elkap a szél!
Aki meglát, mosolyog:
Húgom-asszony mi dolog...?!

Tovább...

Új évkor

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.

Tovább...

Koszorú

A költő homlokán,
Hol terhesen függ a lélekború,
Hírnek szellőiben
Rendül meg a zöld repkény-koszorú.

Tovább...

Barátomhoz

Terhedre van, hogy a sebes folyam
Szük medrében dagad, forr és rohan;
Hogy, bár akarnád, nem fékezheted:
Ez háborít, ez rontja életed!

Tovább...

Megnyugvás

Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
S előre jő az ősz vele.

Tovább...

Graefenbergben

Hüs kutfejek csorgóinál
Ülök hallgatva, egyedül;
Lelkemre barna fellegárny:
A mult emléke nehezül.

Tovább...

00