Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán rövid versei

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Szerelem

Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?... Honnan?...
Én már azt nem tudom.

Tovább...

Hazudj és kábits!

Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked is.
Már csak a hazugságtól ég a vérem.
És néked is.

Tovább...

Valaki...

Mit szeretek?... Ezt sokszor kérdem magamtól.
A kék eget?... A múló napokat?...

Tovább...

A büszke szem...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.

Tovább...

Csak te tudod

Kérdezni jó. Felelni rossz.
Van szó, mely vérig ostoroz.

Tovább...

Csönd...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.

Tovább...

Fehér lábaid...

Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg nekik, hogy minden nyomuk éget.

Tovább...

Mért nem tudok úgy élni!...

Mért nem tudok úgy élni, mint a fecske:
csak szállni, szállni nyomtalan!

Tovább...

Siess...

Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre néma válasz.

Tovább...

Nem vagy enyém...

Nem vagy enyém, tehát nem élsz.
Nem élsz. Így hát én nem remélek.

Tovább...

A költő voltam...

A költő voltam, ki megénekelt.
Kit minden kurta perced érdekelt.

Tovább...

Rossz halál

Rossz halál,
hogy te hozzám hűtelen és
rossz valál.

Tovább...

A kisfiút kiraboltam

A kisfiút, ki voltam,
lelketlen kiraboltam...

Tovább...

Nap

Hogy ömlik a napból,
ez aranydarabból
a fény!

Tovább...

Játék

Játszom: beszívom a langy levegőt;
egy pohár vizet emelek a számhoz;
egy felhőt nézek, könnyen lebegőt
s a piros napot, amely épp leáldoz.

Tovább...