Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán versei a természetről

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

Nap

Hogy ömlik a napból,
ez aranydarabból
a fény!

Tovább...

A kertek most már álmosak...

Szalad a koraőszi szél
a burgonyaföldeken át.
Viszi az élet illatát.

Tovább...

Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr.

Tovább...

Orgonával

Ez az, amit még akarok:
menni még egy darabon és gyalog.

Tovább...

A nappalok rövidülnek...

A nappalok rövidülnek.
Tücskök halkan hegedülnek.
Levél kullog, fű megsárgul.
A napsugár is lomhán hull.

Tovább...

Tavasz dicsérete

Hiába halt meg, aki meghalt! Zölden
csillog a friss rügy zsíros feje.
A napfény meg nem kérdi: vajjon
sötét-e a halottnak sírhelye!

Tovább...

Álmomban afrikában jártam...

Álmomban Afrikában jártam,
szikrázó, dús mezőkön...
A fák törzséből kaucsuk ömlött
és tej zuhogott, csak szomjas szájra várt...

Tovább...