Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán versei a mindennapokról

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

A dal...

A szoba csöndes és meleg.
Homályosak a szegletek,
egyetlen körte ég...
Van csöndem, van. És van szobám.
S egy kis meleg is jut reám
e földi körbe még...

Tovább...

Reggel

Az ablakomon karcsu jégvonalkák,
fagyos mosollyal rámköszöntenek.
A reggel fagyos, merész pattanással
megint kinyílott, mint a nagy sebek.

Tovább...

Esket az ősz

Vörhenyes levele az ezüsthársnak
gesztenyehajadba hull.
Kiszikkadt, porló burgonyaföldek,
meddően alvók, elavult zöldek,
sírnak a hársakon túl.

Tovább...

Lámpaoltogató

Hajnalodik. Az ég fakó.
Jön a lámpaoltogató.

Tovább...

Dzsungel

A gyötrelmes hétköznap-élet
nem nézi: állat-é vagy ember...
Igát kovácsol a fénybül is
s a csalánt virágként kínálja...

Tovább...

A tűzfal

Az ablakom üres telekre nyílik;
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,
a hintókon szerelmes-éhes macskák,
cicázók, fázók, egymásra kacsintók.

Tovább...

Komor kocsis

Az ucca hosszú s olyan széles:
találkoznunk már nem veszélyes.

Tovább...

Séta

Kivasaltattam a ruhámat,
kifényesíttettem cipőm;
sétára indultam magamban
e búsfényű, szép télidőn.

Tovább...

Tükör

Ki az az úr, ki minden reggel
szemembe néz a megkopott tükörből?
S ijedten kapja el fejét,
meglátva ajkamat, mely búra görbül...

Tovább...

Boszorkányos éj

A város csatakos. Sötét a lámpasor.
- Fiatalúr, az éjjel jól megáztál.
Nedvesen csillog pár sötét torony
s a szél a síkos háztetőkön mászkál.

Tovább...

A falon át

Lehullt az éjnek súlyos szárnya.
Alszik a pesti bérkaszárnya.

Tovább...

Őszi lakodalom

A pincés hegyekbe
mámoros gőz:
vörhenyes szekéren
megjött az ősz!

Tovább...

Novemberest

Novemberest. A város szélén járok.
A Kőrös fázik. Egy kutya ugat.
Az íves, bordás, nagy vasúti hídra
fakó bánatot ejt a napnyugat.

Tovább...