Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán versei az irodalomról és a költészetről

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Könyvek, amiket sosem olvashattam

Ó, hányszor gondolok tirátok,
minden széptől és jótól elhagyottan:
ti könyvek, miket sosem olvashattam!

Tovább...

A dal...

A szoba csöndes és meleg.
Homályosak a szegletek,
egyetlen körte ég...
Van csöndem, van. És van szobám.
S egy kis meleg is jut reám
e földi körbe még...

Tovább...

Új dió

Pince mélyén forr a must,
vígan dudorász.
Költő, fogd a kalamust,
itt az őszi láz!

Tovább...

Villany

1

Mikor már minden szín elillant:
este felsrófolom a villanyt...

Tovább...

Oktáv

A rím, ha rossz szivek tapintják s rossz szemek:
fonák.
A kéz, ha hűs kezek szorítják össze álnokul:
kihűl.

Tovább...

Tinta

Vizem, borom vagy, drága kínom!
Sebem, gyógyszerem: kokaínom!
Cseppjeidet mohón merem,
vén matróznak: te vagy a tengerem!

Tovább...

Költészetem

Költészetem: úgy sétálok veled
a bús völgyek és bús dombok felett,
mint aki maga se tudja, kivel jár...

Tovább...

Vers a költészetről

Itt a sötétség ideje... az árnyak
körülszaglásznak... fázom a sötéttül...
Halál? vagy élet?... - látni akarok!
a járható híd csak a fényből épül!

Tovább...