 | Somlyó Zoltánszületési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító |
Nem vagy enyém, tehát nem élsz.
Nem élsz. Így hát én nem remélek.
A költő voltam, ki megénekelt.
Kit minden kurta perced érdekelt.
Mért nem tudok úgy élni, mint a fecske:
csak szállni, szállni nyomtalan!
Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?... Honnan?...
Én már azt nem tudom.
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked is.
Már csak a hazugságtól ég a vérem.
És néked is.
Játszom: beszívom a langy levegőt;
egy pohár vizet emelek a számhoz;
egy felhőt nézek, könnyen lebegőt
s a piros napot, amely épp leáldoz.
Mit szeretek?... Ezt sokszor kérdem magamtól.
A kék eget?... A múló napokat?...