Sárosi Árpád

Sárosi Árpád versei az életről

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

Virrasztok

Ezüst-palástos éjszaka,
Ahol megbúvik lárma, csend.
S a szoba békés asztalán
Poharak vidám dala cseng.

Tovább...

Szabad voltam...

Szabad voltam, mint erdők viharja.
Bátor voltam, mint kemény acél.

Tovább...

Aranyfüst

Dús ígéret minden ágon:
Karácsonyi mese-álom.
Reménycsengő, mind ezüst...
Fakó élet, aranyfüst.

Tovább...

Az én hajóm...

A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.

Tovább...

Ha kél a hold...

Ezüst ujjával bekopog.
Zenélnek bámész ablakok.
Megáll a fázós tölgy felett,
Halkan beszól:
"Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?"...

Tovább...

Ifjak köszöntelek

Időt igérő, duzzadó gerezdek,
Nap-váró fürtök, álmodó hegyen.
Szűz nóta csendül kristály-poharamban
Várom, hogy őszre bő szüret legyen.

Tovább...