Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

Fák beszélnek az Úrral

az első:
A názárethi álmok idején,
Utján a végzet-küldetésnek,
Mikor szemedben égi lázak égtek:
A nyugodalmak árnyát adtam én.

Tovább...

Hazug vagy nyár

Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod, illatod.
Elnémitod a lázadó nyomort is.
És megcsalod.

Tovább...

Tavasz elébe

Ez az ős föld szava!
Fülembe dobban dajkáló meséje,
Mintha anyám galamb-szive mesélne,
Bölcsőm felett, rég-valaha.

Tovább...

00

Temetés

Künn a város szélén
Egy csöndes utcából,
Nagy, szivtelen gőgtől,
Hiuságtól távol -
Szűk koporsót visznek.

Tovább...

Az erdőben

Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a fákat.
Örömmel fogadják, suttogva altatják,
Aki bús, ki fáradt.

Tovább...

Áldozom a napnak

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal, ne gyürd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.

Tovább...

10

Ovidius tükröt ajándékoz Meának

Csekély ajándék, érzem, megveted.
Ovid nem adhat drága gyöngyöket,
Méltót, a legszebb női nyakra,
Fogadd e tükröt. Párkák mühelyébül,
Örömből, könyből, igazságból készül
És hüség minden kis darabja.

Tovább...

00

Piros virág

Nem a tavasz az édes anyja,
Ki óvja-védi szerelemmel:
Életre hozza a December.

Tovább...

Ismeretlen partok

A virágos partok egyre maradoznak.
Rohanó hajómat titkos erő vonja.
Szürkébb lesz az égbolt, csendesebb az erdő,
Mintha hűsre válnék vérem vágya, szomja.

Tovább...

Aki üzent értem

Tegnap hívtál erdő, üzentél utánam:
Odakint több a fény, igazabb világ van.
Odakint kurjanthat fékezetlen kedvem,
Nem nyügözhet semmi, ha vendéged lettem.

Tovább...

Aki jöttél...

A gazdagságot sohasem dicsértem:
Kincsén kuporgó rab és szolga.
Jártam a völgyek arany özönében,
Csönd-asszonnyal a szüz biborba'.

Tovább...

00

A titkok keze

Jajjal kihimzett kárpitját az égnek,
Amely mögött a halál titka rezzen:
Egy kéz kibontja
És ráterül a viaskodó őszre.

Tovább...

Utak

Egyedül az éjnek,
A bársony kezünek, az édes szavunak,
A velük érzőnek, a néma tanunak,
Csak neki beszélnek:
A tört testü utak.

Tovább...

00

A názárethi

Kerestek engem, nem mint Getsemanban,
Kínok percén a részeg zsoldosok.
Kerestek, hívtok, sebtől roskadozva.
Tegnap lator, ma Istentek vagyok.

Tovább...

Bocsáss meg erdő!...

Nem voltam ott a szent agóniánál,
A könnyes remegések éjjelén.
Halállal vívott üzenet-tusákon
Nem voltam én.

Tovább...