Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró
1864. június 16. (Kassa, Szlovákia) — 1930. április 18. (Kassa, Szlovákia)

Szerző figyelése

Találkozás

Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.

Tovább...

A minden vágya

Koldusai a Legalábbnak,
Kiket rugdosnak, megaláznak.
Morzsákra éhes béna-gyávák,
A Legalábbot, azt imádják.

Tovább...

Az éj, ha szobámba lép

Rám omlik az éj, arcomra, szivemre
Nem mint sziklatömbök lavinája,
Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma
Száll-száll a hangtalan Éj.

Tovább...

Magam vagyok

Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.

Tovább...

Az erdők utján

Nem vagyok én magam,
Ha az erdők utján egyedül is járok,
Virágok, madarak,
Szivemhez nőtt régi, régi jó barátok.

Tovább...

Két boldog ember

Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.

Tovább...

A halál utja

Rőt süvegén beteg bokréta,
Októbervégi bus virág.
Nem válogat, palota-város,
Vályog falu: csak neki vág.

Tovább...

Apró kezed alszik

Mint liliom szirma,
Az illatos párnán, -
Apró kezed alszik
Pedig szavát várnám...

Tovább...

A jászol küszöbén

Nem véd meg Uram, senki ellened,
Ha sujtanod kell sulyos vétkemet.
A templomoszlop s földi hatalom:
Elomló rög csak, szétporló szirom.

Tovább...

Porszem... fakó

A bölcsesség, a fórumon friss koszorút fonat,
Világokat temet a gladiátor,
A költő versén szakad a könnyzápor.

Tovább...

A hegyen

Haldokló, őszi alkonyon
Velem vannak testvéreim:
A tétlen csönd, a nyugalom.

Tovább...

Sok olyikunk sorsa

Üres a tarisznyád, bujdosó pajtásom.
Az enyém is úgy van. Kacagjunk egymáson.

Tovább...

Sirva vigadónak

Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztasz, virrasztasz, borús alkony óta.
Ó borod töltését gond-csaposra bízod...
Mintha véred volna, de azért csak iszod.

Tovább...

Oly szép a nyári éj...

Nem illik, ma a szerelemről
Pajkos, tüzes dalt zengeni.
A sziv, a szomoruság kápolnája,
Kedvét kitárni nem meri.
Pedig ma is kell, hogy remélj...
Oly szép a juliusi éj.

Tovább...

Augusztus

Arannyal szegve felhők álom-tornya.
És benne, mintha harang szava szólna.
Kárpáti szél, amely fölötte jár:
Hervad a nyár.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom