Samarjay Károlyjogász, ügyvéd, költő és királyi tanácsos |
Messzeföldön, kocsma ajtajában
A huszár áll, búsan földre néz.
Mért nem ül ő benn a vigadókkal?
Borcsatát hogy nyerne a vitéz.
Hajdan szabadon, szabad, ősi mezőn,
Rákosra gyülének a harcos apák,
Bátor szavok égre dörögve hatott,
S kérelmök az égi lakók megadák.
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföldemről jőnek ők,
Jól látom én.
A magyarnak kardja hajdan,
A csaták után,
Künn szabadban zöld cserágról
Függött marklatán.
Az ősi címerek ezüst
S aranytól fényesek,
Reájok az őszült apák
Gőggel tekintenek.
Nyerít a harci mén, vígan nyerít...
A szomszéd nép megúnta rosz serét,
Szeretné Tokaj és Eger borát,
Szeretné alföld búzakenyerét.
Nyerít a ló... Csatára szállani
Kössünk kardot, keletnek ifjai!