Samarjay Károlyjogász, ügyvéd, költő és királyi tanácsos |
Ki vagy, ki gúnnyal nézed a deák
Kopott mezét, bután s könnyelmüleg?
Ki vagy, ki a szerény érdem fölött
Kacagni mersz; mily úri szörnyeteg?
Mezét az évek bár szétszaggaták,
Ismerj reá, ő a szegény deák!
Messzeföldön, kocsma ajtajában
A huszár áll, búsan földre néz.
Mért nem ül ő benn a vigadókkal?
Borcsatát hogy nyerne a vitéz.
Hajdan szabadon, szabad, ősi mezőn,
Rákosra gyülének a harcos apák,
Bátor szavok égre dörögve hatott,
S kérelmök az égi lakók megadák.
Szegény hazám!
Mit vétett nemzetünk,
Hogy ezredes küzdés után
Fölötte mostan is halál lebeg?
A túlvilág legfényesb térein
Éjfélkor ékes szellemek
Dús fényben úszó asztalok körűi
Vigadni összegyültenek.