Salamon Ernő

Salamon Ernő

költő és újságíró
1912. május 15. (Gyergyószentmiklós, Románia) — 1943. február 27. (Mihajlovka–Sztari, Ukrajna)

Szerző figyelése

Húszévesek

Húszéves testünk olyan fáradt
a rossz ágytól s a rossz kenyértől,
olyan messze estünk a fénytől.

Tovább...

Dal

Szétkotorta tűzhelyünket
vézna léc,
ha felszítod tüzeinket
elalélsz...

Tovább...

Egyszerű

Mint az útszéli víz, maradok,
mint az útszéli víz, megyek,
nézz belém, megragyogok,
s eltorzulok veled.

Tovább...

Szegény-ének pusztuláskor

Megöregszik az idő,
víz jár altatónak,
megbutul a kerti kő,
sáros lesz a hónap...

Tovább...

A vad halála

Ma ég a bőrömön kátrányban ótvar,
csak jönne már a gyávitó setétség,
csak ülne el az állat s a cselédség,
éjjel, magam, én bekenem szurokkal.

Tovább...

10

Gurucsa

Gurucsa, gurucsa,
gurucsa, gurucsa verd meg,
gurucsa, gurucsa,
gurucsa, krúcsa tekerd meg!

Tovább...

00

Gyerekdal

Az én apám melle olyan,
olyan, mint a nagykazán,
olyan hatalmasat sípol,
olyat senki igazán!

Tovább...

00

Székely munkásdal

Öreg János cirkulás
meghalt tegnap este,
ezután csak ínnapol,
nem szigorog teste.

Tovább...

00

Ráolvasó dal

Éles tél támad ránk,
fogytán van a hagymánk,
elégett a zsírunk,
hétfői nap sírunk,
se kútunk, se vedrünk,
fekete a keddünk,
szerdai nap kezdtünk,
estig igyekeztünk...

Tovább...

00

Már túl a tárgyakon

Ösvényes dombi fű, bádog a napban, nyár van körültem.
Tátogok én is, mint aki ébred: hová kerültem?

Tovább...

00

Mogorva nyár

Mogorva nyár,
letörő ág, rideg hegy,
van sodra már
sötétvörös vizeknek.

Tovább...

00

Sötétség előtt

Hallgatag árnyakban karikázik falakra a délutáni tűz,
a kopott összevissza faragott asztal felett a csönd üzen a lámpaüvegről,
kék edények vízzel a tűzön, búcsúznak a némuló órák,
a húgom valami kicsi dalt énekel a hazaszeretetről.

Tovább...

00

Példa hangszerfáról

Néha az erdőn a hatalmas döntők
szép, nemes fát keresnek hegedűknek,
s a fejszefokkal egyet-egyet ütnek,
és kilesik a legjajdulóbb döngőt.

Tovább...

00

A hazatérő éneke ez

Közeledünk. A hajnal mosatlan szövetjén
az áldott táj még alszik, ugatnak a kutyák.
Terül a sötétség, üt a vigasztalanság,
sötét a szomorúság, lenyom a szomjuság.

Tovább...

00

Kesergő

Mint a szájban a lyukas fog,
eltengődöm, hogyha hagytok,
el én, valahogy!

Tovább...

00