Sáfáry Lászlóköltő |
Megint eltapostunk hat napot,
holttesteiken átugortunk,
és a fák eltakarják a gyárkéményeket.
Völgybe ért a riadt nyáj kolompja,
és az ég minden felhője a világra zuhant.
Mundérba bujtatott kedves pajtásom,
a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt
ne felejtsd el hegyeinket,
és jussanak eszedbe a hegyek emberei.