Révai Miklós

Révai Miklós

nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója
1750. február 24. (Nagyszentmiklós) — 1807. április 1. (Pest)

Szerző figyelése

Szerető nyavalya

Gyűlölök, szeretek:
Illyen csoda hogy lehetek?

Tovább...

Futó gondolat

Hová siet serény lován
Ama kevély vitéz?

Tovább...

Szerető kívánság

Luca! én csillagom,
Millyen kívánságom,
Mikor éjjel
Égbe nézel
Csillagokat látni,
S lángjokat csodálni.

Tovább...

Az időről új esztendő alkalmatosságával

Ember álmélkodj az idő mivoltán:
Mennyi esztendő folyamok merűltek
Végtelen tágúlt örökkönvalóság
Tenger ölébe!

Tovább...

00

A lantjáról

Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam énekelni
Kadmus nagy dolgait;
De lantom csak szerelmet
Kezdett reá zenegni.

Tovább...

A szépekről

Szarut Isten védelemre
Az ökröknek alkotott:
Paripáknak rugdozásra
Csupa körmű sarkokat.

Tovább...

A papi üldözésről

Veszett bikát amott láss a mezőben:
Ragadja a szörnyű harag.
Földet tipor, bömbölve rugdalódzik,
S mindent döfő szarvára fűz.

Tovább...

Szomorú indulat

Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sérűlt szívem ott nem mulat,
Hol töltöttem kedvemet:
Mindent megun, minden sérti,
Az öröm szót már nem érti,
Nem találom helyemet.

Tovább...

A szerelem énekesihez

Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket csodált a szebb világ
Népeteknek kedvesi!

Tovább...

A szökevény Kupídó

Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja meg:
Még nagy bajba lehet esnem,
Hogy ha soká tévelyeg.

Tovább...

Haragos embertől való irtózás

Ójj, Isten! fene embertől, kinek élete méreg,
S békétlen napiban akit epéje fogyaszt.

Tovább...

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet:
Mert úgy lehellett téged az alkotó
Isten, mikor gyarló agyagból
Testemet olly nemesen teremté.

Tovább...

Orosz Zsigmond halálakor

Szinte, mikor fejemet más szörnyű károk is érik,
Akkor vesztelek el téged is, édesatyám!

Tovább...