 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Gyere, Gyuri, a térdemre!
Lovagoljunk Debreczenbe!
Czo fel, czoczó, majd lesz abrak,
Mert ha nem mégy, agyon csaplak,
Ne nézz árkot, ne nézz bokort,
Édes lovam, rugd fel a port!
Egyszer egy kis cica
Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.
Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.
Virágos dombtetőn
Van egy szép palota
Ezüst a födele,
Arany az ablaka.
Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse lennék boldog soha többé veled.
Vándor, állj meg! az ég harsan.
Hova mennél a viharban?
A sötét, vad éjszakába'
Szól az orkán orgonája,
Záporesőt ont a felhő,
Recseg-ropog, zúg az erdő.
A kis kakas meg a török császár
Élt egyszer egy szegény asszony,
Semmije se volt, ha mondom!
Se kenyere, se garasa,
Csak egy kedves kis kakasa.
Szerettelek forrón,
Szerettelek mélyen,
Az, aki mindent lát,
Tudja jól az égben.
Anyám, amott leér az ég,
Oda menni de szeretnék!
Szeretnék egy angyalt látni,
Ott szoktak a földre járni.
Csutak Matyi a héten,
Haja, haja, hopp!
Sípot talált a réten,
Haja, haja, hopp!
Kapja magát, belefú,
Félre, bánat! Félre, bú!
Haja, haja, hopp!
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek vége.
Visszaszállt keblembe
A nyugalom, béke.
Fecskemadárt tudakozom:
Hová készűl olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.