 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Volt nekem egy kis peneczilusom,
Hol vesztettem el, máig se tudom.
Uj évkor apám lepett meg vele,
Három ága volt, fehér csontnyele,
Testvérek közt is egy pengőt megért,
Nem adtam volna, ki tudja miért!
Egyszer egy időben,
Gingalló, gingalló,
Játszadozott vígan
Három szép pillangó.
Tiszaparti temetőben
Megszólal a harmónika,
Huzza egy szép hervadó lány,
Hófehér lány, kis Rózsika.
Gyönge szive csupa bánat,
Virágszeme könybe lábbad.
A zádori harang
Soh'se szólt oly búsan,
Mint amikor Virág Ilus
Feküdt koporsóban.
Egy lepke szállt el ablakom alatt
Csapongva könnyü tarka szárnyain,
Lelkembe sóhajt egy bús gondolat:
Igy tünnek el mind arany álmaim!
Kinn a bárány, benn a farkas,
Aranyszőrű, ide hallgass!
Ezüst csengő a nyakadon:
Csiling-giling! igen nagyon.
Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Lágyan susog, mint a levél.
Mint esti szél a levelen,
Dalban sohajt a szerelem.
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Piros hajnalhasadáskor
Felöltözött fehérbe.
Napszivednek melegénél
Ujonnan születtem,
Fényes elméd szárnyalását
Boldogan követtem.
Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Volt nekem egy szép csillagom...
Volt nekem egy szép csillagom,
De lehullott a földre,
Gyászfátyollal van az égbolt
Köröskörül befödve.
Álmomba', halld, szép kedvesem,
Ravatalon feküdtem...
Ránczosképű vén asszonyok
Siránkoztak felettem.
Te voltál királyném,
Uralkodtál rajtam.
Karomat, szivemet
Teneked áldoztam.
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!...
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a kigyónál.
Ne mentegesd, rózsám, magad!
Ilyen a lány, ilyen marad!
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.