 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Itt van a szép kikelet,
Ég-föld örül és nevet.
Este van már, este,
Tente baba, tente!
Alszik már, alszik már
A csicsergő madár,
Alszik a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Liba, czoczó, csirke,
Tarka boczi, csürhe...
Faluvégen áll a szent kép,
Szűz Mária képe,
Dal és illat lengi körül
S tulvilági béke.
Pál gazda udvarán
Felfordult világ van,
Sürögnek-forognak
Odaki mindnyájan.
Adj kenyeret, édes anyám,
Lányod éhen meghal!
- Várj egy kicsit, aranyosom,
Mingyárt hoz az angyal.
Virágos kis kamarában
Tulipántos láda -
Ki-kinyitja a biróné
Százszor is napjába.
Vén vármegye háza előtt
Dolgoznak a rabok,
Nehezebb a bilincsnél is
Nagy nehéz bánatok.
Téli napsugár száll
Hegyen-völgyön által,
Köszön a kelőknek
Hideg mosolyával.
Volt egyszer egy király, annak volt egy lánya,
Széles e világnak szépsége, jósága.
Szép is volt, jó is volt, mindenki szerette,
Tűzhalálba mentek volna tán érette!
Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanitott imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörü szép hazám!
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a király kertjébe' sincs,
Ott se lehet párja.
Volt egyszer egy szép tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas.
Kiment reggel bogarászni,
Sövény alá kapirgálni,
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.