 | Petőfi Zoltánszínész és költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia |
Őrizkedjél meddig lehet a lánytól,
Légy te tőle meddig lehet jó távol,
Ha rabjává tesz, széttépi szivedet,
Fölveri eddig nyugalmas életed.
Mi szép az ég, s mint gyermekarcz
Mosolyg a láthatár;
Derült, miként a szép leány,
Ha kedvesére vár.
A szerelem nem egyéb,
Mint egy csalfa gyermek,
Ki hamis szemeivel
Mosolyogva ver meg.
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse mindenütt,
Mint kisértelek ma téged,
Hün követve lépteid.
Félre van a csizmám sarka taposva,
Hófehérre van az ingem kimosva...
De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim ki szeret;
Te vagy kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
Jaj de csalfa, jaj de csalfa
A leány,
Hány elhagyta a kedvesét,
Jaj de hány!