Péteri Takáts Józsefíró és megyei főjegyző |
Ha ma az Ég kiderülne,
A mezőre elrepülne:
Fűről fűre szálna,
Kényére hintálna,
Ugy mond egy szép Pille.
A melly gyermek könnyen hazúd,
Azt mindenek meg vetik,
S ha még ravasz mentséget tud,
Szem elől el kergetik.
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Nem de! amíg csapogattad
Fa csigádat, szögdözött?
Most hever, mert nem bántattad,
Gyermek játékid között.
Hogy az eső el eredett,
Egy kényes Juh meg ijedett,
S a sűrű bokrokba mászott.
Igaz, hogy ott meg nem ázott...
Immár a sík várost füstös köd takarja!
Ki a nyugvó Napot szemlélni akarja,
Ide jöjjön ezen zöld domb tetejére,
Az ég s föld csudái tág nézőhelyére.
Szűkül a hajnalnak rózsa pirossága,
Támad a reggelnek eleven világa.
Már a hegynek arany bércén fényeskedik,
Majd halkkal a csendes völgybe ereszkedik.
Versszerzésnek tudománya!
Az észnek szép találmánya,
Üres órák eltöltője,
Terhes gondok enyhítője,
Nincs mértéke becsednek!