Morócz Jenő

nyomdász, író és költő
1868. augusztus 24. (Győr) — 1919. március

Szerző figyelése

Mi a remény?

Mi a remény? - Éltünk kártyavára,
Mit a vágy épit szivünk fölött...

Tovább...

A nap

A tündöklő napnak
Vakító a fénye,
Nem nagyon tanácsos
Fölnézni beléje.

Tovább...

Tragédia - komédia

Tragédia lejárta rég magát,
Lássunk mostan egy kis komédiát!

Tovább...

Csillagok

Azt gondolhatná az ember,
Az a sok csillag talán
Mindmegannyi égő lámpa
Fenn az ég boltozatán.

Tovább...

Előszó helyett

Bolondos ficzkó, mit akarsz?
Igy szól a czifra társaság.

Tovább...

Jövend-e nap?

Jövend-e nap, mely porba dönti.
A bűnt, e sújtó nagy tehert?

Tovább...

10

A szinpad

Ott hangzik a nyelv varázsigéje,
S az életnek csalfa, hiu fénye
Olyan hűen felmutatva benne,
Mintha csupa igaz s való lenne.

Tovább...

Hajón

Ringass édes álomba el hajó,
Suttogjatok csak csillámló habok,
Habár a nesz fülemnél hallható,
Oh én azért nyugodtan alhatok.

Tovább...

Temetői gondolatok

Nem képzellek sötét alaknak én,
Éles kaszával válladon - halál,
Habár lehelleted hideg szelén
Az ember lelke túlvilágba száll.

Tovább...

Pardon!

Sok gyomor és kevés kenyér:
Ez az élet nem sokat ér.
Egymást falják az emberek,
Bocsánat, hogy élni merek!

Tovább...

Munkás-himnusz

Itt van újra május elseje,
A levegő dallal van tele,
Zengeaezzük hát mi is dalunk,
Mindnyájan testvérek vagyunk!

Tovább...

00

Közelg a hajnal

Közéig a hajnal, itt a gyógyulás,
Oh újra látom hát a kék eget!
Engesztelőn köszönt a napsugár,
Jöttömre még a lomb is integet.

Tovább...

Egyedül

A virágos mezőn repül át a fecske,
A virágos mezőn bolygok minden este.
Kisírt szemeimmel áttekintek rajta,
Oh, ha ez a mező egy kicsiny virágot
Már nekem is adna!

Tovább...

Esti gondolatok

Lehajtottam fejemet a nyugalomra,
Hadd pihenjen, úgyis olyan sok a gondja.
Andalító édes álom, jöjj szememre,
Erősíts meg engem újabb küzdelemre!

Tovább...

00

Ha megnő a gyermek

Megnő a kis gyermek, ifjú lesz belőle,
Rózsaszínben látszik a világ előtte,
Bánatot nem ismer, s az életbe vágtat.
Szeplőtelen lelkét száz remény dagasztja,
És minden örömet szivébe fogadna,
Mit a mosolygó lét számára kinálgat.

Tovább...

00