Mikszáth Albertíró, újságíró, Mikszáth Kálmán fia |
Ha meglátsz engemet valahol,
S büszke merev rideg arczom látod;
Egyenesen, ruganyosan lépve,
Jobbra-balra közömbösen nézve,
Hogy így bántál vélem; nem sajnálod!
Ha vivó kardok villám erején
Uralkodva, a győzelem enyém,
Ha prüszkölő ló ringó derekán
Száguldok, hosszan, fürge nyúl után.
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves voltam, gondtalan gyerek,
Egy barna lány volt a szerelmem akkor
S rózsaszínnek láttam az életet.