Londesz Elek

író, költő és újságíró
1868. december 13. (Debrecen) — 1934. február 12. (Budapest)

Szerző figyelése

Róza emléke

Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Levelet könnyező, megvénült fák alatt.
Utánad száll a szélben a hervadt lomb sírása
És közöttük haladva, lelked mélyére ássa
Érzést felszaggató körmét a hangulat -
És meg-megállsz merengve és vissza-visszanézel,
Hogy búcsút integethess egy sírnak árva kézzel,
Mert félsz: talán utólszor lehettél még ma itt...

Tovább...

A tündérmadár

Zúg a sötét erdő felettem
És hallgatom felejtkezetten,
Mint orgona búgását áhítat,
Mely szikkadt medrű lelket
Érzéssel átitat.

Tovább...

Egyéniség

Verset ne írj, csak akkor,
Ha magadat megérted!

Tovább...