Lauka Gusztávíró és megyei levéltáros |
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis Jolánka,
Hajnal arcza, éjszeme,
Ő az égiek neme.
Szomorú leszek mig élek,
Már mégcsak nem is remélek,
A' ki elvagyon feledve,
Hogy lehessen annak kedve.
Miért?... ha a' sors' karja ért,
'S díjt nem nyersz sok küzdelmidért
Hanem csak bánatot!
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál a vitéz
Butter Flórián.
Búsan szól a' kis harang,
Estimára cseng a' hang -
Hogy, kik már elmentenek,
Üdvet 's nyugtot nyerjenek.
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint ezüstvilág,
Eljön é a’ kedvesem,
Már jó régen itt lesem.
Kötöttem rózsa koszorút,
Szépet, pirost, háromsorút,
Szeretett rózsámnak adom -
Hogy feltűzze vasárnapon.
Hold te sápadt arczú lánya
A' sötétlő csendes éjnek,
Szemlélője fájdalomnak,
Szemlélője annyi kéjnek.
Fűben dalolgat a' haris,
Szívben hamis a' szép Maris,
Forog szeme karikája,
Eszemadta kis barnája.
Lányka sírsz, szemlélem könnyeid’
Kék szemednek tiszta tükriben,
Szép e’ könycsepp mint a’ drága gyöngy
Tengereknek nyugva medriben.
Erdő középen áll maga,
Elmult idők átkos laka.
Szobáiban soh'sincs világ -
Velőt rázó a' némaság.
Megszülettem mint bár ki más,
Deszka bölcsőbe tevének,
Felettem élv, ’s öröm helyett,
Bánat és bú őrködének.
Arannyal elcsábíthatod
Igazságot 's törvényt tapod
Kinek azt védni kellene
A' bírót.
Ismerém Jolánt mint gyermekét
Átkarolta anyját édesen,
Jósolám e' bimbó egykoron
A' világkertben virág leszen.