 | Lauka Gusztávíró és megyei levéltáros |
Ifju korodba vetéd el szende leányka virágid',
'S most melly őrzi porod', puszta, kopár a' halom.
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten -
Bemegy később a' szobába,
Hol egy nő nyugszik magába.
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek jónak találtalak,
Csupán egy Volt hibád,
Hogy ritkán szólla szád.
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly halovány,
Mint egy hervadt virág.
A halványhold szépen süt,
Toronyóra éjfélt üt,
Várromon a' bagoly huhog,
A' zölderdőn vihar suhog.
Azt mondád: szivedet, 's kezedet csak okosnak adandod,
Arcza ha nem szép, csak szép szive 's lelke legyen.
Van-e nálad jobb oh kártya,
Zsebemben nincs tán kétforint,
Azonnal kétszáz is lehet,
Ha fortuna reám kacsint.
Egy árvát a' zordon halál
Erdő közepében talál;
Nincsen ki szegényt virassza,
Nincsen á' ki mégsirassa.
Szegény szüléktől származám,
Kimondhatlan szegény vagyok,
Az élet minden birtokom,
És én még is boldog vagyok.
Hárman virasztánk egykoron
A' csendes éj' óráiban,
A' hold, én, 's egy halvány leány
Mély fájdalom vonásiban.
A' rabló erdőben lakott,
Szeretve nőt, 's két magzatot;
A' két gyermek rég elhala,
Szeretve már csak nő vala.
Szereted a' bort és rumot,
Botoztatni szintúgy szeretsz,
Hosszú kaputba jársz - viczczelsz,
De azon csak magad nevetsz.
Ha reggel a' szép nap kisüt,
'S mosolyg az élet mindenütt -
Használd a' bájos életet,
Mert változó, 's ritkán nevet.
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, 's alázatos -
Nagyúr lehetsz mások felett.