Kisfaludy Atala

Kisfaludy Atala

költőnő
1836. április 6. (Kötcse) — 1911. február 18. (Kaposvár)

Szerző figyelése

Midőn tőlem dalt kívánt

Dalt nekem, dalt, oly ihlettet,
A minőt még lant nem zengett,
A minőt még nem énekle
Sem pacsirta, sem fülmile!
Isteni láng, szent költészet!
Sugározd át énekemet:
Mert ő tőlem dalt kiván!

Tovább...

Lelkem néha...

Lelkem néha a pacsirta,
Madara a vig örömnek,
S dalai a szép tavaszról,
Csillagokról s üdvről zengnek.

Tovább...

Felgyógyulásomkor

Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől édes
Üzenetet hozván...

Tovább...

Vihar előtt

Estharangnak hangjainál
A nap sötét fellegbe száll,
A földmivelő és a méh
Sietnek már haza felé.

Tovább...

Első szerelmemhez

Letűnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt szivtavaszom első ibolyája.
Éltem hajnalának első harmatcseppje.
Szivem gyöngyvirága, lelkem nefelejtse.
Elsötétült egem egyetlen csillaga.
Mely lelkemre áldást s malasztot ragyoga,
Téged feledjelek?!

Tovább...

Egy ellenségemhez

Mért borúl el liljom arczod,
Hogy ha meglátsz engemet?
Szelid szemeidben hogyan
Lehet annyi gyűlölet?!

Tovább...

Azt kérdik...

Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak, kedvesem, -
Hogy mi köté hozzád egész
Lelkem, egész életem?

Tovább...

Az örsi pusztán

Erdős pusztán, uri-lakban
Vendégsereg, mulatság van.
Cseng a pohár, szól a zene,
Öröm és bú rezeg benne.

Tovább...