 | Juhász Gyula versei a kihűlt szerelemrőla 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője |
Egy nyári éjre emlékszel-e még?
Mint csillag fénye a lelkemben ég.
A régi Anna jár ma
Emlékek pitvarába,
A régi Anna szépül
Múlt májusok ködébül.
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.
Mély esti csendben
Úgy ég a csillag,
Miként emléked
Életemben.
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja
És én csak ősszel értem el e tájra!
A terek és idők mély fátyolán át
A régi Anna úgy tűnik nekem,
Mint gyermekségem aranyos és ámbrás
Mennyországa, a bús és idegen.
Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma temetőkert,
Már nem járom a temetőket.
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant...