Juhász Gyula emlékezésről szóló verseia 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője |
Az Iza partján
Kószáltam sokat,
Idézgettem nagy,
Régi álmokat.
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.