Ignotus Hugó

Ignotus Hugó rövid versei

magyar költő, író és újságíró
1869. november 17. (Pest) — 1949. augusztus 3. (Budapest)

Szerző figyelése

Ha te ugy szeretnél...

Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De sohase volna
Nevető jókedved!

Tovább...

Corso

Tavasz van, dél van és vasárnap,
S én boldogan bolygok veled -
Barátságos vagy, mint a napfény,
S mosolygó, mint a kikelet.

Tovább...

Óda Vénuszhoz

Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz hajtám fejedelmi főmet
S keskeny lábadnál örök áldozatként
Lobog a szívem.

Tovább...

Neki

Ne nézze senki, hogy s mit szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg -
Megverhet a sors, de le sose ver,
Pofonvághatnám, aki szánni mer!

Tovább...

Emlék

Ezt a nagyvárost
Bebolyogtuk ketten,
Kéz-kézbe fogva
Magunkfeledten...

Tovább...

Hattyú I.

Kicsi szalag, mely hajába' volt
S aranyával kékje egybefolyt
S illatát megőrízte nekem:
Mondd meg asszonyodnak: szeretem.

Tovább...

Erdőben

Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a moha:
Szívedre, bár kövitsd és hűtsék,
Halkan kiül a gyönyörűség.

Tovább...

Hattyú II.

Mint a hattyú, szépen és bután
Csendben uszkál dolgai után,
S róka én a parton itt lesem,
Meglapulva, bújva, éhesen.

Tovább...