Hajnal Lászlóköltő és író |
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Néha kora tavaszi pázsit,
Néha a tél vad szele hozza,
Hogy megérezzük: minden más itt,
Mint iskoláztuk! S mindég másik
A lélek, mikor áhítozza
A pokoldöngető igét!
Liliom, fullad a hangom,
Fertőben fürdik a szív!
Hol van az angyali rangom,
Ujhódni újra ki hív?