Gulyás Pál búcsúzó versei az élettől

költő és tanár
1899. október 27. (Debrecen) — 1944. május 13. (Debrecen)

Szerző figyelése

Változás

Sokszor elnéztem sétáim alatt
a földet, melyet tiprok lábaimmal;
sokszor elnézem a napsugarat,
amint mosolya játszik árnyaimmal...

Tovább...

Összetétel

Ég a homlokom és fázom,
a levegő virraszt tanyámon.
Mindent csillagtalan éj fed
érzem, nemsokára szétszed,
nemsoká a föld alatt
még a csontom sem marad,
s egy nyugtalan kéznek ujja
új alakban rak ki újra...

Tovább...

Búcsú az élettől

Hadd haljak úgy meg, hogy megleltem,
hadd haljak úgy, hogy átöleltem...

Tovább...

Süllyedni kell

Milyen szép volt fehér kezed,
milyen feledtető-meleg!
Hogyha nézlek behunyt szemekkel,
sötét álomból ébredek fel.

Tovább...

A földnek egy része vagyok már...

A földnek egy része vagyok már,
lábam a föld mélysége húzza,
úgy csüngetem fáradt fejem,
mint aratás előtt a búza.

Tovább...