Forgács Antal

költő és újságíró
1910. február 10. (Bicske) — 1944. március (Németország)

Szerző figyelése

Tűnődő világ

Szalad az út és alkonyodik,
majd emelkedni kezd az ég felé,
ahol a fáradt felhő andalog,
s lassú húzással száll a hold elé.

Tovább...

Egy költőhöz

Költőhöz méltóbb van-e, mint meghalni a jóért,
szóltál, és a szavad pántlikaként lobogott.

Tovább...

Játék

Hová mégy Nap? Te óriási pók!
Bámulnak utánad a fellegek
miként Ezsajás után a zsidók.

Tovább...

Köd

Menyasszony lett a városunk,
rajta az uj ruha,
s e bús menyasszonynak a köd
jólillő fátyola.

Tovább...

Rimbaud

A kávéházban, két konok barát közt
könyökölve őrzi élete titkát,
sörénye, akár egy néger leányé,
égig csapódik és hányja a szikrát.

Tovább...

A szélhez

Erdők hüs vonalán alszik a március.
Távol a könnyű világ, füstöl a százszavú
szél és a csipogó táj féle száll puha
szárnyakon, ábránd kergeti...

Tovább...

A vak fiú dala

Szemem lezárt, nehéz
függönyei mögött
minden biztos egész
sikoltva széttörött.

Tovább...

Csata után

Elvillant minden tiszta indulat,
ha szólasz is jól tudod célja nincs,
úgy villan csak föl rejtett éteted
miként tolvaj keze között a kincs.

Tovább...