Faludi Ferencjezsuita szerzetes, író, költő és műfordító |
Egy kis tarka madár vig kedvében
Egy gyümölcsös kertnek ment reptében.
Ha én tarka madár vólnék,
Én is veled elrepűlnék
Tarka madár!
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem kerűlöm,
De mégis
Nála nélkül nem lehetek...
O szent Emid, hired nagy!
Csuda tévő martyr vagy,
Te nevedben sok gyógyult,
Inségébül szabadult.
Szüzek, iffjak sirjatok,
Méllyen szomorkodjatok,
Keseregjen minden sziv,
A ki Jesussához hiv.
Ne marasszuk, elmehet,
Amint tetszik, úgy vehet
A faképtől végbúcsút;
Előtte az országút!
A kemény kősziklák kietlen kebelében,
Járatlan barlangok elrejtett mély öblében,
A vadon erdők közt találtam kedvemet,
És lelkem-kihültig itt töltöm éltemet.
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
Ne maraszszuk, elmehet,
A mint tetszik, ugy vehet
A faképtül végbucsut,
Előtte az országut!
A szakácsnak jól van dolga,
Télen, nyáron könnyen él.
Ur a szakács és nem szolga,
Mikor tetszik, akkor kél.
Nehéz jó barátat,
Szives igaz társat
Találni;
De tőle nehezzebb
És keservessebb...
Jézus, szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet...
A megfordúlt szerencsén való epekedés
Az epeszti szívemet,
Keseríti kedvemet,
Hogy szerencsém változott,
Tőlem messze távozott.