Erdélyi János rövid versei

ügyvéd, akadémiai tanár, költő
1814. április 1. (Kiskapos, Szlovákia) — 1868. január 23. (Sárospatak)

Voltam lakásodon,
Meglátogattalak,
De hiába jártam,
Meg nem láthattalak.

Kél füstnek oszlopa kéklő magas hegyen,
Búsúl az én fejem, majd füste is megyen.

Fölnézsz az égre, hű felebarát,
Szántván az új mezőnek ugarát.

Piros a te kendőd, lobog is.
Fényes a te szemed, ragyog is.

Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én szerencsémnek
Búra fordulása.