Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író
1850. január 16. (Veszprém) — 1920. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

Tudom, hogy nem haltál meg...

Tudom, hogy nem haltál meg végkép,
Hogy föl-föltámadsz még nekem -
Reményim letörött bimbója,
Én édes, kicsi gyermekem!

Tovább...

00

Öreg úr dala

Nem tudom én, mi történt a világgal -
Egyszeriben elfogyott a madárdal,
Messze földnek sehol egy szál virága:
Beálltam az öreg urak sorába.

Tovább...

00

Révpart

Jertek barátim, víg hajósok,
A legjobb kikötő: tanyám;
Fölébe könyököl a víznek
S dús szőlő kúszik fel falán.

Tovább...

00

Kurucvilág, labancvilág...

Kurucvilág, labancvilág,
Dehogy mult el, egyre tart.
Most is dúl az ősi átok:
Magyar rontja a magyart.

Tovább...

00

Rákóczi a határon

Az Isten nevében
Itt vagyok, én népem,
A honi határon. -
Rézdobok, trombiták,
Riadozzatok át
Nagy Magyarországon!

Tovább...

00

Csigahintón

De bolondos, fura fogat!
Csiga-hintó, lepke-lovak.
Rózsalevél az ülésen,
Bab-koffer a hintó-végen.

Tovább...

00

Tárogatóhang

Reményünk fogyatán
Egy-egy régi nótán
Fájó szívvel merengünk,
Mintha minden búnkat,
Szomorúságunkat
Bele kéne temetnünk;
Pedig ha mi bánat,
Abban mind feltámad...

Tovább...

00

Stella maris

Gyászba borult egek,
Háborgó tengerek
Csillaga, Mária!
Hozzád fohászkodunk,
Feléd sóhajtozunk,
Szeplőtelen szűz anya.

Tovább...

00

Virrasszatok és imádkozzatok!

Az élet bús, az élet szomorú,
Tövisből készül itt a koszorú.
Bolyongunk sívó pusztaságon át
Ködben, viharban mind tovább, tovább.
Utunkra csak egy kis csillag ragyog:
Virrasszatok és imádkozzatok!

Tovább...

00

Jézus

Egy percre, egy röpke kis órára,
Míg a roráték harangjai zengnek
S a decemberi est téli sötétjén
Kigyúlnak a karácsonyi lombok -
Egy percre leszáll az ég magasából
Az örömtelen földre a béke,
S az ember a tiszta szív áhitatával,
Meghatva csodálja a szent jelenést...

Tovább...

00

Itthon

Oh azok a komor, zivataros évek!
Csak az Isten tudja, mit szenvedtem érted:
Egyedül ő látott engem a viharban,
Mikor emlékedet kacagtam, sirattam.

Tovább...

00

Excelsior

Hitetlen, gonosz a világ?
Te nézd az égi Jót magát,
Bízzál meg Istenben híven,
És higyj, szívem!

Tovább...

00

Vallomás

Nem írtam, nem daloltam
Semmitsem életemben,
Csak azt, mit lelki szükség
Diktált fel ajakamra.

Tovább...

00

A sivatagon át

Én nem adhatok néked semmit,
Csupán a bút, a bánatot.
Egy-egy könnyet, mely sorsodért hull
S vigasztalóan rád ragyog.

Tovább...

00

Turulmadár...

Turulmadár, turulmadár,
Hatalmas, nagy mesemadár,
Ha feltűnsz a fellegek közt
S megzúggatod barna szárnyad:
Megyünk, mint a veszedelem,
Kavarogva mind utánad.

Tovább...

10