Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író
1850. január 16. (Veszprém) — 1920. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

Könnyek

Ha néha holtra válva látom
Egy ismerősöm, egy barátom:
Merev szemekkel nézem arcát
S elfojtom könnyeim patakját.

Tovább...

00

Krisztus

Mint nyugtalan madár a vészben:
Röpköd tekintetem.
Nem volt elég a veszteségből?
Mit kell még vesztenem?

Tovább...

00

Hajótörés után

Oh, ifjuságom aranyálma,
Virágos, rózsás kikelet!
- Köröttem metsző szél süvöltöz
És hullanak a levelek.

Tovább...

00

Féljétek istent!

Halandó emberek, féljétek Istent!
S tegyétek, amit szent törvénye mond.
Szeressétek, mint jó testvérek, egymást
S ne legyen gondotok a földi gond.

Tovább...

10

A tücsökdalokból

Legyen megáldva kis kezed
S maradjon mindörökre áldott!
Egy perc, s az örvény eltemet -
Kezed felém nyúlt, visszarántott.

Tovább...

00

Rákóczi kesergője

Isten veled, édes hazám,
Magyarországom!
Hegyeidet, vizeidet
Többé nem látom.
Most juttok csak árvaságra -
Patak vára, Munkács vára,
Isten megáldjon!

Tovább...

00

Édes szülőanyám...

Édes szülőanyám,
Gyászba borult hazám,
Elárvult országom,
Te szép Magyarország!

Tovább...

00

Senkiék fia

Szíved nem bírta, nem akarta
Szeretni ezt a földet sohasem,
Itt éltél s nem vallád hazádul -
Szegény hazátlan idegen!

Tovább...

00

Dal a hétköznapokról

Hogy lobogtam egykor érted!
Hogy törtem az égbe fel!
- Szívem szeret! gondolám, mert
Lantom rólad énekel.

Tovább...

00

Tavasz felé

Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.

Tovább...

00

Te küldtél engemet...

Te küldtél engemet
Földi vándorlásra,
Sok nehéz küzdésre,
Megpróbáltatásra.

Tovább...

00

Csokonai sirjánál

Első leány.

Jertek, jertek, leányok,
Borítsuk el virággal,
Rózsákkal, narciszokkal,
S csipkés szőlőlevéllel
Mi régi jó poétánk,
Vitézünk síri hamvát!

Tovább...

00

Ünnep-est

Boldog, aki feldíszíti fáját,
A sötétzöld, fénylő gallyakat;
Gyertyácskáit sorba gyujtogatja
S szobájában egy árny sem marad.

Tovább...

00

Munkácsy Mihály temetésén

Míg idebenn nyomorogtál:
Igazán a mienk voltál.
S mikor ottkünn tönkre mentél
Megint csak a mienk lettél.

Tovább...

00

Diadal

Haragod villámával megtördelted
Életem büszke fáját, oh, Uram!
Erőm, reményim, üdvöm: csak szilánkok
Akaratod sötét forgóiban.

Tovább...

00