Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író
1850. január 16. (Veszprém) — 1920. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

Esti hangulat

Lehajtják fejük' a virágok,
A madár pihenőre száll,
Emelkedik az est dagálya,
Mindjobban terjed a homály.

Tovább...

A sok ábrándból...

A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.

Tovább...

Nem ott van a nép...

Nem, nem ott van a nép
Hol az a sok cseléd:
Labanc lakomákon;
Nem ott van a nemzet,
Hol a dicső rendek:
Uri lényaláson.

Tovább...

A jövendő nagyokra

Nem félek én, hogy egykor
Fölöttem összecsapnak
A feledés hullámi,
S erősebb, jobb poéták
Merész hangon dalolnak
Új dalt a szerelemről,
S jó borról a magyarnak.

Tovább...

A mélységből

Nincs hova fordulnom,
Hova néznem innen,
Csak egyedül Hozzád,
Csak egyedül Feléd,
Te hatalmas Isten!

Tovább...

00

Nincs miért csüggednem

Nincs miért csüggednem!
Aki gondot visel az égi madárra:
Engemet sem hagy el, legyek bármily szegény,
És bármilyen árva.

Tovább...

Hervadt rózsák

Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról, elmulásról:
Az életről susognak;
Magányom éjjelébe
Egy-egy szerelmes óra
Emlékét illatozzák.

Tovább...

Én voltam?...

Én voltam az a nyugtalan gyerek,
Ki egykor annyi álmot kergetett,
S szentül hivé: mit érez, gondol, az
Mindennél igazabb igaz?!

Tovább...

Isten dolga

Akárhogyan tűnődöm én
A végzet zord hatalmán:
Fordítni rajta nem tudok,
Bár sokszor úgy akarnám.

Tovább...

Magány

Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék ág-bogán,
Madár dalolgat, párjavesztett
Szomorú csalogány.

Tovább...

Szomorú napokban

Oh Istenem, én Istenem,
E bús napokban légy velem,
Vergődöm, égek, szenvedek,
Ne hagyj el engemet!

Tovább...

Hazatérés

Oh árva, árva otthonom!
Ti hangtalan, ti bús szobák!
Amerre nézek: rom romon,
Csak gyász, csak pusztaság.

Tovább...

00

Egy becirkált könyvecskéről

Nézem, nézem ezt a kicsi
Jól megviselt verseskönyvet,
S ahogy nézem: szemeimet
Befátyolozzák a könnyek.

Tovább...

00

Itt hagylak...

Itt hagylak, életem virága,
S neved suttogva, neved áldva,
Leszállok a nagy éjszakába.

Tovább...

Epigonok dala

Ha van egy kis nevünk:
A jó Isten látja -
Nem vagyunk semmit sem
Féltékenyek rája.

Tovább...

00