Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író
1850. január 16. (Veszprém) — 1920. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

A mélységből

Nincs hova fordulnom,
Hova néznem innen,
Csak egyedül Hozzád,
Csak egyedül Feléd,
Te hatalmas Isten!

Tovább...

00

A majthényi róna...

A majthényi róna
Mintha végtől-végig
Gyászba borult volna...
Zászlóit a tábor
Szomorún lehajtja,
Lehanyatlik a nap,
A dicsőség napja.

Tovább...

00

Megnyugvás

Oh engedd, hogy amit a tévelygő tömeg
Hasztalanul keres a zavaros árnyban:
Én a dicsőséget, az üdvöt, a békét
Mind benned találjam.

Tovább...

00

Felhő nem zúg...

Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg, csacsog a hab.
Nézd, nézd, hogy elsímult a tenger
Melyen át idehoztalak.

Tovább...

00

Béke

Szent áhítat lobogja át
Minden csepp véremet.
Fölöttem csillagmiriád.
Fényben úszó egek.

Tovább...

00

Láthatatlan koszorúk

Messze van a sírod tőlem
S talán el is van hagyatva,
Koszorumnak gyér virági
Hervadozva függnek rajta.

Tovább...

00

Uton

Repülök, - ám e repülésben
Nincs mostan semmi kéj.
Mint komor, sötét, nehéz fátyol -
Borul reám az éj.

Tovább...

00

Egy becirkált könyvecskéről

Nézem, nézem ezt a kicsi
Jól megviselt verseskönyvet,
S ahogy nézem: szemeimet
Befátyolozzák a könnyek.

Tovább...

00

Anyám emléke

Most, hogy a fájdalom,
Mint tenger viharja, átzajlott lelkemen,
S szívemre sivatag béke nyugalma szállt:
Most hadd emlékezem.

Tovább...

00

Éji órán

Néha, késő éji órán,
Fölkeres egy tévedt álom,
Visszasír egy dal a multból
S bezokogja bús magányom.

Tovább...

00

Epigonok dala

Ha van egy kis nevünk:
A jó Isten látja -
Nem vagyunk semmit sem
Féltékenyek rája.

Tovább...

00

Viharban

Ha rád zúdul az élet,
És ver a végzet átka:
Ne csüggedj, meg se rémülj,
De nézz dacos haraggal
A zivatar szemébe,
S állj hulló mennykövek közt
Szilárdan mint a szikla.

Tovább...

00

Lázadás

Nem álmodom, barátim?
Ugyan miféle szerzet,
Miféle fajzat ez, hé?!
Honnan, - mely gyászvidékről
Tódulnak napvilágra
A fonáknak, a torznak
Ezek a félkegyelmű,
Szánalmas figurái?

Tovább...

00

Poharak közt

Ej, a pokolba minden
Panasszal, mélabúval!
Borongjon fent, ha tetszik,
A szürke téli égbolt,
S ha tetszik, pityeregjen
A május langy esője, -
És nem biggyesztem ajkam
Szomorkás gyászdalokra!

Tovább...

00

Ez igy fog menni...

Ez így fog menni még nagyon sokáig;
Még nem jött el a teljes őrület.
Az ember egyre rosszabb, vakmerőbb lesz.
S szívében mindig istentelenebb.

Tovább...

00
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ