 | Dukai Takách Juditelhíresült nevén Malvina, magyar költőnő |
Istent elmetalálmány
Bájoló ömledezés!
Dicső kézből jö tt adomány,
Égi szent lelkesedés!
Minden örül, valamerre
Könnyes szemeim néznek,
Még a bús gerlicék is tán
Vígabb éneket zengnek.
Az igaz barátság e széles világban
Ritka madár akármely szép társaságban;
Sok tud hízelkedni, de nem barátné ám,
Csuda ritkaság ez, avagy nincs is talán!
Ki az, ki koszorút fona hajfürtömre
S ékes lantján zengé el kicsiny nevemet?
Midőn gyászt vont a bú édes örömömre,
S barátném halmánál hullatám könnyemet?
Gondolatim az esztendő végével
Mindeneknek vagyon öröm
Számokra elkészítve,
De keseríti azt üröm
Búbánattal vegyítve.
Barátom! Szent tűzzel emelem kezemet
S azon szent oltárra teszem le képemet,
Amelyet a minap barátságunk emelt,
És a hívség rózsakoszorúkkal hímelt;
Az oltárra, melyet az érc-állandóság
Támasztván, nem rontja meg a múlandóság.