Dsida Jenő

Dsida Jenő

erdélyi magyar költő
1907. május 17. (Szatmárnémeti) — 1938. június 7. (Kolozsvár)

Szerző figyelése

Te: meleg száj...

Te: meleg száj.
Te: meleg szem.

Tovább...

Az óra nagyon halkan...

Az óra nagyon halkan
tizenegyet üt...

Tovább...

20

Itt voltam...

Itt voltam,
jól aludt.

Tovább...

Főnevek

Tavasz, virág,
Gyümölcs,
fű, lombos ág -
ősz, hervadás,
halál - -...

Tovább...

Foszlány

Nyugatra fut,
Lehelet hajtja:
darab kis ég,
felhő-foszlány...

Tovább...

Búcsúzás után

Mikor ránézek,
lehull a csillag!
Mindenki elmegy,
Mindenki itthagy -

Tovább...

Keleten pirkad...

Keleten pirkad.
Nincs szántás a földeken,
üresek a házak.

Tovább...

Tavaszi béke

Fürdik lelkem az illatos
Tavasz sugarában...

Tovább...

Álmok

Arcomat éri
hajnali fény
és sírva, remegve,
zokogva, nevetve
álmodom, álmodom, álmodom én.

Tovább...

Csendország taván

boldogan ring a szálerdő képe.
Lopózva bujok ezer kusza bozóton át
és mikor rápillantok a tó opálos tükrére...

Tovább...

Postagalambok

ezek a versek.
Sóhajszárnyon repülnek és
megnevezhetetlen vágyú,
békét-esengő levélkéket visznek...

Tovább...

Most már

Kincsemet már a rozsda marta
és megemésztette a moly:
felém hullámzó vád-gomoly
nem juttatott a vágyott partra.

Tovább...

Süllyedő világ

Atlantisszá lesz minden átkom,
minden dalom, és minden imádságom,
Atlantisz lesz az én világom.

Tovább...

10

Valamikor

Valamikor réges-régen,
Virágbontó tavasszal
Tele volt az ég tündöklő
Csillaggal.

Tovább...

10