Dsida Jenő

Dsida Jenő szomorú versei

erdélyi magyar költő
1907. május 17. (Szatmárnémeti) — 1938. június 7. (Kolozsvár)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Régi emlék

Szebb minden napsütésnél
A halk esőjű, őszi bánat...
...úgy voltál szép te is,
Ha szemed könnybe lábadt...

Tovább...

Szomorú pásztor

Mily szép a nyáj.
Láttad már nagyszerű hömpölygését?
gyapjas hátak fehér hullámait
homéroszi mezőkön?

Tovább...

Az első őszi vers

Már őszbe járunk lassan, lassan
és nincs kedvem, hogy mutogassam
dalba-zengő kedvemet. -

Tovább...

Nincs tovább

Odakünn olyan szomorú a föld,
Odakünn olyan kopaszok a fák -
Idebenn hallgat ólmos szürkeség
És kisérteni járnak...

Tovább...

Jó álom

Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Tovább...

Foszlány

Nyugatra fut,
Lehelet hajtja:
darab kis ég,
felhő-foszlány...

Tovább...

Most már

Kincsemet már a rozsda marta
és megemésztette a moly:
felém hullámzó vád-gomoly
nem juttatott a vágyott partra.

Tovább...

Nagy bánat

Az életem játékos kis gyerek volt
A sok örömből ki se látszott
Reggeltől estig mindig játszott:
Hintában ült,
Égig repült...

Tovább...

Kacagsz

Olyan vidáman, édesen kacagsz,
Mint ezüst csengő, csilingelve, halkan!...

Tovább...