Czóbel Minka

Czóbel Minka versei a természetről

költőnő
1855. június 8. (Anarcspuszta) — 1947. január 17. (Anarcspuszta)

Szerző figyelése

Kék levegőben

Fehér holdvilág,
Fehér felhője,
Kék levegőbe'.

Tovább...

Dér

Deres reggel, -
Akácz vége
Benyúlik a
Zöldes égbe.

Tovább...

Április

Lába nyomán kizöldül a fű,
Hol fuvolázva elhalad,
Pille repül, cserebogár zsong
Énekelnek a madarak.

Tovább...

Nyár vége

Piczi fehér felhő
Arany búza felett,
Széles szekereken
Hordják az életet.

Tovább...

Köd

Elsárgult fák levélzetére
Hull híves őszi permeteg,
Az est homálya ködbe olvadt, -
Szívem' tavasz-vágy szállta meg.

Tovább...

Hóvihar

Fázik a boszorkány,
Vékony kis ruhája
Testét nem takarja,
Elfagyott a szárnya.

Tovább...

Julius

Kavarodik a fák felett
Egy fekete varju sereg.
Talán gondolatim szállnak
Tetejében a nagy fának?

Tovább...

Ködvárak

Esőcseppek, ködfoszlányok, -
Sűrü erdőkön keresztül,
Esőcsepptől, ködlepeltől
A levélzet össze rezdül.

Tovább...

Pán szerelme

Sipolva megy erdőn, réten,
Körülette minden állat,
Mint vigan megy, talál egy szép
Ingó fehér virágszálat.

Tovább...

Sourdine alatt

Tavaszi nap, korai nap
Süt a zöld erdőre,
Sűrü erdő, fenyü erdő
Halavány lesz tőle.

Tovább...

Éjjel

Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sürüjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Tovább...

Delelő

Pihennek a fűben
Szénagyűjtő lányok,
Kaszások pihennek -
Megnyugszik kaszájok.

Tovább...

Alszanak az emberek

Hófehér fátyolruhámon
Hold sugárja megakad,
Jobbról-balról felrebbennek
Az elalvó madarak.

Tovább...

Üvegházból - temetőről

Kopár temetőben,
Vad éjszaki szélben,
Virágot kerestem
Hideg havas télben.

Tovább...

Ki volt?

Mély nyomok a hóban,
Elhagyott nagy kertbe',
Kékesre nyomúlva
A fehér hó pelyhe.

Tovább...