 | Csokonai Vitéz Mihálya magyar irodalom egyik legjelentősebb költője |
Jer, kit mérges gondok rágnak,
Jer a zőld Tempére,
Ez ártatlan múlatságnak
Ébresztő helyére.
Kérded, kedves emberem,
E titok mi részbe áll,
Hogy legkedvesb címerem
Egy elharvadt rózsaszál...
Azt beszéli Timon, hogy ő mind egyaránt
Gyűlöl minden embert s még senkit meg nem szánt.
Tavasz virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.
Óh, únalom! vad únalom!
Óráimat be fájlalom,
Hogy így homályosítod...
Jaj, hogy szenvedek ily méltatlan,
Hogy leve rabbá egy ártatlan.