Berde Mária

erdélyi magyar író, költő, műfordító és tanár
1889. február 5. (Kackó) — 1949. február 20. (Kolozsvár)

Szerző figyelése

Hogyan?

Mint alvó gyermek éjfél karján,
Oly némán, némán.

Tovább...

Tenger

Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó szivárvány?

Tovább...

Ki tudja...

Ki tudja, egyszer megriad a tél,
És akkor utat száraszt még a szél.

Tovább...

Csönd

Nem aki lomhán és sugártalan jő,
Az agyra gondot és a szívre gyászt hoz,
Nem az a csend borul le néha rám:
Koronás, hermelinpalástos...

Tovább...

Panasz

Mi engem mardos, vajon kinek fáj még?
Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék?

Tovább...

Kísértet

Izzott a nyár - nem baj, hogy elmúlt.
Nem fáj: a rózsa sírva elhullt.

Tovább...

Szomorúság

A vízre künt nyíló lombok hajolnak,
Lemosolyog a kéklő végtelenség,
Alatta céltalan cikázó fecskék -
Csicsergő fecském, könnyű kedvem, hol vagy?

Tovább...

Mezőség

Dombóceán fölött a szél sustorog
Az ében éji ágyból kelő tájra,
Kicseng a tanyák hajnaltrombitája:
Harsánykemény, vidor kakastorok.

Tovább...

Visszatérés

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Tovább...

Flirt

Járjatok halkan át szobámon...
Most, most szövődik legszebb álmom.
Födjétek el az ablakot,
Hazudjátok el a napot.

Tovább...

Hol vagy?

A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...

Tovább...

Sirály

Nem. Sohse leszek én, mint a többi
Széltelen révben nyugvó szerencsés.
Horgonyavetett, biztos hajókon
Sohse lesz lelkem alvó teremtés -

Tovább...

Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.

Tovább...

Szívdobogás

Oly halkan ver a szívem, mint az álom,
Csak nézem, hogy huny napra nap,
Üdvösségünk percétől minden perccel
Mind távolabb esünk, mind távolabb.

Tovább...

Enyedi emlék

Állott már a házam oly fentre tetézten,
Hogy a felhőn hídló szivárványt lenéztem.

Tovább...